Micsoda kellemes nyárvégi délután a szikrázó napsütésben. S micsoda meglepetés:) Ági szülinapi meglepivel várt:)) S aztán természetesen irány a Kárász utca, a Grafitto, mostanában itt van a legjobb fagyi. Élmények mellett hűsítő wiskys-limettos fagylaltot nyalogatva: nincs annál üdítőbb. MEghánytuk- vetettük a dolgainkat, nevettünk és beszámoltunk, ahogy azt kell. Sajnos mindig megállípítjuk, hogy az idő kevés, így csak belecsapunk a lecsóba és sosincs vége...folytonos folytatásokban élünk:), mint egy végeláthatatlan anti-szappanopera, vagy legalábbis izgalmas-küzdelmes, cseppet sem happyendes élet-álomváltozat, de a miénk: savanyú de számunkra kedves a sok apró örömtől, amivel elvarázsoljuk a dögöt:)na és persze a kötetlen szemlélődés a Kárászon:) mindig megbabonáz, annyira magyar. Kívül minden csillog-villog, ragyog, de belül komfort nélküli, folyosó végi budikkal terhelt százéves palotákban XXI. századi közép-európai egyáltalán nem látványos, de mindennapi túlélés folyik. NA és az arcok...MEgérnek egy misét, feketét:))Egy viszont biztos:itt vannak a legszebb lányok-asszonyok. Mindeféle változat dívik:)mindeféle méretben és formában. Hiába, a természet lenyűgöző változatossága gyönyörködtet...:)) mert ez is Szeged!
Na és a folytatás este: a női lét tipikus formája...a kreativítás cseppje: konyhai rutin másképp: miből mit?? Hogy mondta a Budai?? MAradékból, otthon lévő anyagokból gyorsan? Modern recycle, női módra. Még jó, hogy cukkinidömping van. Csakis pitében:) Összedobtam gyorsan, és isteni illatos vacsorát rittyentettem, majd kiültünk egy pohár borral, amit már nem tudtam meginni...), tekintve a szervezetem jelzéseit: nem szereti...hiába csak a pálinkát veszi be, de azt is csak módjával, és a megfelelő időben. Így maradt a málnaszörp,amit gyermekkorom óta imádok.
Persze Adrikám, az állatok nem hagytak nyugton,így aztán mindenkit meg kellett simogatnom és időt-szeretetet adnom:)) Ami azt illeti, három kiscica van immár, nem valami szépek, de majd az idő...viszont Pucca nagyon jó cicamami:) De most már tenni kell valamit az állandó cicaáldás ellen:), viszont a cicaantibébi kcisit drága, s mint hallottam, nem valami tuti, így alighanem egy egyszerű beavatkozás vár Puccára, véget vetünk kiscicadömpingnek:) Bár mondjuk a múltkor csak a legnagyobb-legszebb Mokka maradt meg, most kiváncsi leszek...
Más nem történt, vagyis érdemleges nem, úgyhogy ne légy jó!
Csók:Anci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése