Valami gyönyörű itt a tél, egyszerűen imádnivaló. A nagy pelyhekben szakadó hóban fürödni isteni. Minden fehér és harapnivaló a levegő. Szeretem a telet, imádom, amikor szikrázik a hómező, roppan a lábam alatt a hó. Szaladunk a bokáig érő hóban. Mi ez, ha nem a tökéletes pillanat?
Hellbrunn mindig gyönyörű. Képeslapra való. A hegyek által határolt hűvös völgy a kedves emberekkel, ezt jelenti számomra. Ausztria mesés és valahogy olyan mesebeli. Elég elmenni egy flohmarktra, máris látod, miről beszélek. Giccsparádé, mütyürök, elképesztő manók, szarvasok, egyszarvúak (ez miért??), faágakból barkácsolt lámpák, dísztárgyak, mohaszívek és persze drirdnlik és lederhosék hosszú sora. Ami öröklődik, mint megtudtam Hanstól, a némettanáromtól. A nagypapája lederhoséját hordja, mint mondta, nagyon kellemes viselet és több emberöltő alatt sem megy szét, nem mossák, hiszen bőr, hanem csak szellőztetik. (sic)
Beszélgettem Omával is, aki elmondta, hogy mi magyarok túlzott fontosságot tulajdonítunk a mindennapi fürdésnek, a melegben alvásnak, egy igazi osztrák fűtetlen szobában alszik. Na és a mosdás az, amiben jeleskedik. Mondjuk ennyiben már én is osztráknak számítok, hogy nyitott ablaknál alszom, ahogy apám is, ja akkor mégis magyar vagyok. Mondjuk, Oma világlátott ember, bejárta a földet, tényleg sokféle embert és életet látott. Na meg a 95 év is predesztinálja arra, hogy elmondja a következtetéseit. Szeretnék én ennyi idősen ilyen fitt lenni és csak azt elfelejteni, ami ma történt.
Vissza a hóhoz, már Micimackó is fázik. Bár itt csak a Schnürlregen esik mindennap. Ez egy kifejezés arra, hogy mindennap esik, sokszor oldalról, alulról, mint Walesben. Amikor kijöttem, azt mondták a helyiek, egy jó esőkabátot szerezzek be, mert az eső csak nem tart vissza, hogy kimenjek a csodás levegőre, a hegyre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése