2011. március 4., péntek

Temetések tele






Egyszerűen megérintett valami. Nem vagyok vallásos, persze nekem is vannak hiteim, de ez a hét már a sokadik a sorban. Sok kedves embert veszítettem el, akik barátaimnak, rokonaimnak közelállóan kedvesek. Ez a tél a temetések tele.Nem tudom, vajon a szélsőséges időjárás, vagy inkább ami, öcskösömnél is előjött: egyszerűen nem bírták tovább az életet. Bár nem hinném, sokszor életerős, bár nem fiatal emberek mentek el.Apák, férjek, szerető, kedves emberek.
Egy viszont biztos. Minden kedves ember, aki itt hagyott bennünket, megtette a magáét: dolgozott keményen és küzdött, hogy helyt álljon, a családja megéljen, egyszerűen és nagyszerűen, ahogy mi a sokaság. Minden nap és minden éjjel.
Van ami érthetetlen azért.
Egyszerűen nem hiszem, hogy most minden rosszabb.
Egyszerűen nem hiszem, hogy most minden tönkrement.
Egyszerűen nem hiszem, hogy most minden ember ilyen.

A kórház, aki nem műt hétvégén, hogy meghaljon a beteg.
Az orvos, aki nem látja, hogy mi a baj, pedig feketén-fehéren ott van, és slussz.
A környezet, aki elfordul könnytelen, hagyván a szerencsétleneket, hadd folytassák küzdelmüket a maguk örömére.
Ilyenek lettünk, ilyen világ van, hallgatom a suta próbálkozásokat, de talán mégsem. Mindannyiunkon múlik és rajtad is.
Hogy jobb legyen ez a világ...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése