2011. február 6., vasárnap

Februári tavasz, avagy, amikor a királynak is mennie kell:))






Drágaságom, mintha az idő is téged várna, a nap felénk is kisütött, s elég rendesen adta a meleget. Először azt hittük, hogy a pálinkától van melegünk, de csaknem:)

Szóval az úgy kezdődött, hogy boltba akartam biciklizni, meg meglepni drágaságunkat, de a kebelbarátnőm mindenképpen ki akart bicajozni, hogy megtekintsük az új házát drágaságunknak, ha már annyi munkánk volt ebben.:))
Elindultunk a boltba, de már Lacus bicaja a házuk előtt megadta magát, meg kellett ragasztani, így aztán csak a maradék ment a boltba. Ahol természetesen, tudod ez falu, mindenkivel találkoztunk, így eztán eleve nem lehetett gyorsan megoldani. Hát tartott egy ideig, na meg még rá is akart gyújtani a ténsasszony, így aztán keresni kellett egy cigist a vásárlók közül, aki egy tűz erejéig megoldást nyújtott neki az áhított pöfékeléshez. Elkerekeztünk drágaságunkhoz, s ott ért a meglepi, épp elment a barát, s mi máris váltásban voltunk ott. Természetesen lóra pattantunk a csodálatos fényességben. Négy cajglával álltuk el az amúgy is keskeny utat. Eszünk ágában sem volt szabályosan haladni, csakis teljes szélességben. Megnézve, hogy Lacus elhárította-e már a lyukakadályt, betoltuk a bringákat, ahol apád fölpumpálta Macáét is, és ekkor történt, amilyet még nem láttam: álltában egyszer csak kidurrant a gumija, de elrepedt a külső is, jó nagy hangja volt. Így aztán gyaloglásban maradtunk. Magamhoz vettem egy üveg vizet, Hencsike hóna alá csapta a pálinkás-flaskát egy igen apró pálinkás pohárkával, és útnak indultunk. A csodálatos napsütésben mentünk, mendegéltünk, közben megváltottuk a világot. Nem is emlékszem mikor jártam arra gyalog:) Emlékszel drágám, még, amikor mentünk a busszal a spárgaföldünkre, na akkor jártam utoljára arrafelé gyalog. Száz ágra sütött a nap, és isteni volt a levegő, egymás szavába vágva dumáltunk, kacagtunk és bandukoltunk. Míg egyszer csak odaértünk. Megnéztük előlről- hátulról, természetesen Hencsike dokumentálta a helyet, na meg az eseményeket. Az állapot lementve, hogy lássuk a haladást. Már a szobában letekerve a padlófűtéscső, istenem két éve nem láttam ilyet, amikor nálunk csináltuk a legújabb házunknál:). Szépen halad a dolog. Most napsütésben még jobb.:) Képzeld még egy gardróbja is lesz.:) Állati klassz lesz.:) Azt mondta Maca, ahogy lehet, azonnal vet is: krumplit biztosan, mivel már most kétszáz kilója, mondjuk a benzinnek meg négyszáz is volt literje. Csak hogy fölkészülj az árakra. A király szerint ez jó nekünk, majd beleszokunk. Szerinte.
Persze el ne hidd. Mivel tízmillióan nem tudunk elmenni, a királynak kell mennie.
S ez a jó végszó. bár egyelőre még nem érzi, nem tudja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése