Drága Adrikám, nálunk csak a szokásos: télen hózik:) nyáron (is) fázik. Adja kis hazánk a szokásos éghajlati mintát: tekintve a nagy hó(ő)ingásokat, meg a méteres havat, végül csak tél volna, vagy mi a csuda? Már egy ideje / a múlt évezred óta/ az alföldön élek, de ekkorára hízott jégcsapot nem láttam.
Mondjuk, viszont még ilyen sem volt: karácsonyra kinyílt a papa és a mama karácsonyi kaktusza is.:) Ez talán tíz éve nem történt meg. Bár tény, idén háromszor virágzott a karácsonyi kaktusz. Viszont most mellé kipompázott Melitta gyönyörű orchideája is, hozván bőven csodát a nagy hó sújtotta fenyő elé:) S csak úgy oldalra dünnyögöm: az enyém a harmadik virágszálat hozza, nem sokára az is kibontja porcelánkrémes bimbóit. Persze természetesen az irodámban egy mini-orchidea csempészi a szépséget, elég csak rátekintenem, s az apró csoda máris elillantja a nehézségeket.
Persze azért az ingázást nem bírja feledtetni, de ennek is a jó oldalát nézem. Sokat utazom: ez tény, mindig ugyanott:ez alkalmat ad a szemlélődő összehasonlításokra, bámulászó rácsodálkozásokra, s a hazatérés szívszorító mámorára. Bor, mámor, Szeged, némiképp átírva a filmcímet. S mindenütt hó, hó, hó...
Ez a tél még azon is túltesz, amikor az előző házunkba a hófúvás által méteresre dagadtra csúsztatott hópaplan került:). Pedig az se volt semmi, főleg mire kilapátoltuk és kitalicskáztuk...Na de félre a tréflivel, van ennek egy nagyon jó oldala is, a gyerkőcök nem kívánnak bent lenni, inkább kint:) S nem átallanak hócsatába bonyolódni az egy utcában lakó ellen-hócsatázókkal. Mondjuk a jegesedés miatt már a hóember építése csak csákánnyal időszerű, de a kihívásokat kedvelőket ez nem riasztja el. A táj egyszerűen gyönyörű és van még egy nagyon jó tulajdonsága, hogy betakar mindent, s így jótékony leple minden ganéjt, visszásságot elrejt. Persze csak egy darabig. Olvadásig. Bár nálunk azért olvadáskor jön a java, mert el nem képzelhetem, hova megy ez a rengeteg víz? Remélem szeles idővel tör ránk az olvadás, a lehető legcsekélyebbre enyhítve a károkat.
Amúgy fényképezés közben jöttem rá, mennyire szeretem a nagy széles tágas tereket:) nem villant be neked valamit?? De amúgy, szerintem mind ilyenek vagyunk.
Na és az ünnepnapok? Tudom, neked ez most mást jelent. De itthon lenni, a családdal örömködni, meg játszani, meg egyáltalán csak egy levegőt szívni: ez nagyon jólesik. Szinte nem is tudtam már mennyire szerencsés vagyok veletek. Már csak te hiányzol:) De jól tudom, milyen jó helyed van, ezért nem aggódom. Amúgy is felhagytam vele. Sehova sem vezet.
Egyszerűen élni kell e jelenben és jól eltervezni a jövőt, a múltból pedig leszűrni és kivonni a tanulságokat, hogy építsen és előre vigyen bennünket.
Csók: Anci
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése