Szeretem a hétfőket, a napfelkeltéket és az embereket. Sosem felejtem el, hogy az élet egy álomszerű utazás a mostban.
2010. január 23., szombat
Pucca és Bendegúz-Benedek
Sajnos már csak ketten maradtak. Nem tudjuk mi történt Garuval. Egyszerűen,mintha aludna elaludt, örökre. Ugrifülesünk persze megsiratta. De biztos nem mérgezés. Teljesen nyugodt volt, egymáson feküdve a lábaival, mintha szundikálna. Apci eltemette szegényt, lövésünk sincs: mi történhetett? Reggel még jóízűen evett. Viszont valószínű,hogy Pucca sok szép kiscicával ajándékoz meg bennünket. Csak nem tudjuk mikor.S Bendegúz, képzeld olyan kövér, hogy csüngőhasú kismalac benoymását kelti. De nagyon édes, s bemászik NEgró táljába, hihetetlen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése